Gondolatok – Hegedüs András,Virág József,Liszkai Attila

nyugi

Kíváncsiak voltunk, hogy a szerzők, milyen gondolatokkal indultak neki a pályaművek megírásának. A pályázókat kérdeztük erről.

 

Hegedüs András (1.hely):

Amikor hetekkel ezelőtt találkoztam az OpenHu által kiírt novellapályázattal, rögtön felkeltette érdeklődésemet a téma, de azonnal láttam azt is, hogy ez egy igen bonyolult és nehéz kérdéskör. Pénz nélküli társadalom? Létezhet ilyen? És, ha igen, milyen körülmények között, milyen feltételekkel? 

Első gondolatom az volt, hogy pénz nélkül csak egy nagyon primitív vagy egy nagyon fejlett világ lehet képes fenntartani önmagát, amennyiben nem számolunk a termeszekéhez hasonló rovarállamokkal, melyekben mindenki automatikusan teszi a „kasztja” által rárótt feladatát, önálló személyiség nélkül. De a kollektíva nem hiszem, hogy emberi alternatíva lehetne…

A primitív társadalmat a szó legkevésbé pejoratív értelmében képzeltem el. Ebben az emberek harmóniában élnek önmagukkal, egymással, és az őket körülvevő természettel. Leginkább gyűjtögetésből, vadászatból, halászatból tartják fenn magukat, eszközeiket maguk készítik stb., tehát egy idillikus, természeti népet tételeztem fel. Egy ilyen közösség képes lehet pénz nélkül is fennmaradni, hiszen nincs rá szüksége, nélküle is nagyon jól megvannak. Mivel ilyen népcsoportok, ha elvétve is, de léteznek (pl. a busmanok), úgy éreztem, nem ebben az irányban kell elindulnom – aki irántuk érdeklődik, számtalan néprajzi leírásban olvashat róluk.

A fejlett társadalmat viszont inkább a szó technikai értelmében képzeltem el, ahol a pénzre azért nincs szükség, mivel mind az élelmiszer, mind az egyéb földi javak már mindenki számára elérhetőek, a legkisebb megerőltetés nélkül. És hosszú ideig itt meg is rekedtem, az ötlethez nem sikerült világot kreálnom…

Aztán, nem sokkal a leadási határidő előtt hirtelen bevillant a Torony! Egy zárt, kisvárosnyi közösség, ahol mindenki képességei alapján kapja a feladatokat, jut hozzá az erőforrásokhoz, élvezeti cikkekhez stb. Az „egyenletbe” beletettem a véletlent is, hogy ne alakulhasson ki arisztokrácia, akik idővel magukhoz ragadják a hatalmat…

Legalábbis elméletileg! Gyakorlatilag azonban az emberi természet bizonyos vonásai véleményem szerint nem változnak meg csak úgy, és a kapzsiság, a nepotizmus ugyanúgy velünk fognak maradni a jövőben is, mint az önzetlenség vagy a hűség. És itt már megvolt a történet is, csak meg kellett írnom…

 

 Virág József (2.hely):

 

“Nagyszerű és elismerésre méltó az a törekvés, amikor valaki felvállal egy olyan ügyet, mint például az OpenHu pályázat! Lehetőség ez azoknak, akik világokat teremtenek a képzeletükkel és azoknak is, akik utazóként bejárják azokat. A pénz nélküli világ ideája visszatérő motívum az ember képzeletében. Persze használható recepttel a realitásokat figyelembe véve nehéz lenne szolgálni ebben a kérdésben.  Azt viszont könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az értelem találhat olyan utat is a fejlődése során, amelyen haladva egy egészen más civilizációt hoz létre, mint amiben élünk. 

Szomorú tény viszont, hogy maga a pénznélküli lét egyáltalán nem utópia sokak számára, hanem kőkemény realitás. Másrészről vannak még mindig olyan népcsoportok a földön, akik a technikai civilizációtól elzártan élve remekül működnek bankok és eköré csoportosuló érdekszervezetek nélkül is. 

Amikor a pályázat irányadó témájáról olvastam egyből az alternatív valóságok hipotézise merült fel bennem. Ez a terület úgyszólván végtelen lehetőségeket rejt magában bármely téma kibontásában. Úgy gondolom, a technika önmagában véve se nem jó, se nem rossz, csupán egy eszköztár, amelyet azért gyarapítunk és fejlesztünk, hogy segítsen bennünket. Baj akkor van, amikor már nem mi használjuk az eszközt, hanem az kezd el uralni minket, és ezen a ponton válunk sebezhetővé, manipulálhatóvá.

Köszönet illeti a pályázat szellemi atyját, és akik részt vettek ennek megvalósításában! Nem kis feladat lehetett a beérkezett pályázatok elolvasása és az anyag feldolgozása.  Szívből gratulálok Horváth Gábornak és az ötlet többi kivitelezőjének, valamint azoknak az írni és gondolkodni szerető társamnak, akik ezt a pályázatot alkotó munkáikkal élővé tették!  ”

 

Liszkai Attila (3.hely):

 

“Sci-fi, pénz nélküli társadalom. Tetszett az ötlet és az egész pályázat kezdeményezése, így elkezdtem gondolkodni rajta. A történet valahogy elég gyorsan megvolt, így nem erről szeretnék most beszélni, hanem inkább az írás folyamatáról. 

Írás közben, ahogy haladtam előre, a történet számomra másodlagossá vált, inkább magát a világot akartam megformálni. Egy utópisztikus társadalmat akartam bemutatni egyetlen ember szemszögéből. A világ, amit mi ismerünk, a történet idejére már nem létezik. A novellában csak egyetlen városról tudunk, arról nincs információnk, hogy a Föld többi részén mi a helyzet. 

Misztikus, mérgező köd szab új szabályokat a lent élőknek. A túlélésért emberségüket kell adniuk. A pénz fogalma értelmezhetetlen lent, az emberek visszacsúsztak a cserekereskedelem szintjére. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is élhetnek, mit csinálnak, miben hihetnek? Ezekre a kérdésekre próbáltam választ adni a novellámban.

A fenti világ teljesen ismeretlen, alig tudunk meg valamit, pedig az első elképzelésemben Zog a történet végén feljut a felhőkarcolók egyikébe. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ilyen hosszú, leíró részekkel nem lesz elég a tíz oldal, ami a pályázat terjedelmi határa. Ezen rágódtam egy darabig, aztán új véget szabtam a történetnek, így csak egy napot mutat be az ottani életből, és a fenti világ erkölcsét Anin testesíti meg, persze csak részben, mivel azt, hogy mi van legfelül, még ő se tudja.

Miután megírtam a novellát, még átszerkesztettem elég sokszor: szerettem volna egy keretbe foglalni a történetet, hogy önmagában is megállja a helyét. Sok információ olyan dolgokra utalt, amik később nyertek volna értelmet a történetben, így azokat kellett kihúzgálnom vagy átalakítanom. A végén már úgy voltam vele, hogy ez így nekem megfelel, de találtam egy hibát: Ez a Zog túl intelligens, összetett mondatokban beszél, ráadásul elég választékosan. Szegénynek alaposan megkurtítottam mondatait, és a szókészletét, míg elértem, hogy csak kicsit legyen értelmesebb a többieknél.

Tervezem a novella továbbírását, mert igazán élveztem felépíteni a világát.”

 

opnhu_logo_mikro1

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé)


9 + nyolc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>