Archive for: október 2013

e-antológia


e-antologia2Kedves szerzők, olvasók, szavazók!

 

2013. okóber 31-én lezárul a szavazás lehetősége. Az OpenHU Első novellapályázatának 50 pályaműve kerül a 2013. novemberében elkészülő e-antológiába.

Még van pár nap… és biztosan sok olyan ismerősünk is, akik fogékonyak a tudományos-fantasztikus irodalomra. :)

Szavazni – és olvasni – itt lehet.

Jó olvasást és szavazást!

 

Gondolatok – Helstáb Martin

pogi600b

A kattintás, ami erre az oldalra és a novellaíró pályázatra vezetett, olyan volt, mint mikor valaki már régóta bolyong a sivatagban, majd egy bucka tetejére lépve meglátja maga előtt az oázist. Ökológusként számomra a legfontosabb, hogy az élőlényeket a természetes környezetükben figyelhessem meg, így annak megőrzése az elsődleges ok, mely ezekhez a gondolatokhoz vezetett. A manapság divatosan öko-háztartásoknak nevezett önfenntartó rendszerek, beleillenek abba a képbe, amit én egy pénzmentes világról el tudok képzelni. Szép mozgalom kivonulni a társadalomból, hogy egy ilyen tanyasi jellegű életformával tegyünk a bolygóért az kétségtelen, követendő példa, de globális változások eléréséhez semmiképp sem elég.

A novellámban egy utópikus világképet írtam meg, mely már régóta fogalmazódott bennem. Az alapvető elgondolás szerint a tudósok rájöttek, hogy az emberiség rohamos növekedése és a Földet kiaknázó életmódja hamarosan pusztuláshoz vezet. Azonban a harmónia visszaállításához, az emberi populáció kontrollálására és a természetből való kivonására van szükség. Ilyen drasztikus beavatkozást pedig nem vihetnek véghez, ameddig nem bírnak korlátlan hatalommal. Az irományomban tudósok lévén, erre is megtalálják a megoldást, majd valóban feláll egy olyan világrend, melyben békésen él az emberiség, az öko-tudatosság egy felsőbb szintjén. amit már öko-tudatlanságnak is lehetne nevezni, mivel egy precízen megtervezett számítógép vezérli az egész bolygót. Az emberiség immár az óceánokból magasra kinyúló hatalmas platformokon él, melyek közül vannak élelmiszertermelő típusok is, amiken robotok dolgoznak. Az áramot ekkora népességre a szél és napenergia által könnyedén biztosítják. Az embereknek nincs más dolguk, mint kiélvezni a számtalan lehetőséget, melyhez ingyen juthatnak a rendszer által igazságosan elosztva. Aki lázong vagy többet akar a jussánál, azt megbünteti vagy eltávolítja a szuperszámítógép. Az embereknek megvan a lehetősége, hogy kiemelkedjenek tehetségük és kemény munkájuk lévén a sportban, művészetekben és egyéb területeken, de sosem hatalomra törve pénz által.

Sokak szimpatizálhatnak a novellám világának végső formájával, de annál kevesebben vannak, akik az ehhez vezető utat támogatnák. Ezért halvány bennem a remény, hogy egy nem pénz- és hatalomcentrált világrend valaha is feláll.

Gondolatok – Szaszkó Gabriella

Erik01Az Adóparadicsom című novellám eredeti ötlete még 2012-ben született meg, amikor decemberben mindenki „várta” a maja világvégét. Az interneten egy érdekes mondatba ütköztem ezzel kapcsolatosan, ami ilyesmi lehetett: „igaz, hogy holnap eljön a világvége, de adózni ezután is kell”. Ezt leírtam saját magamnak, ám majdnem egy évnek kellett eltelnie, hogy ebből egy novellát írjak.
A „pénz nélküli világ” című kiírás azonnal ezt a mondatot hozta fel bennem. Írásaimban szeretem kifordítani az eredeti gondolatokat, így pont egy olyan világot képzeltem el, amelyben holtában sem lehet nyugta az embernek a bürokratikus intézményektől. Először elbizonytalanodtam, hogy vajon mennyire fog illeni az oldal törekvéseihez a kifordított túlvilág gondolta, ennek ellenére mégis megírtam a novellámat, amellyel főként csalódottságot szerettem volna kifejezni az elanyagiasodott világgal kapcsolatban. A történetemben kiemelem, hogy egy pénz nélküli világban is lehet kibúvókat találni, hogy az embereket valamilyen formában megadóztassák, megsarcolják.
A novellámban szerettem volna elhozni egy pénz nélküli világ ígéretét, amely azonban nem kecsegtet sokkal szebb jövővel, mint amelyben élünk. Ennek ellenére a kiírásban, a törekvésben nagyon sok potenciált látok, amelyben még rengeteg érdekes történet lakozhat.
Nagyon örülök, hogy novellám bekerült az első tíz közé, annak ellenére, hogy nem alkottam teljesen pozitív képet a pénz nélküli túlvilágról. Köszönöm, hogy eljátszhattam a gondolattal, annak pedig még jobban, hogy szeretettel olvasták történetemet.

Gondolatok – Szilágyi Heléna

macko_mini Kíváncsiak voltunk, hogy a szerzők, milyen gondolatokkal indultak neki a pályaművek megírásának egy pénz nélküli világról. A pályázókat kérdeztük erről.

Szilágyi Heléna – (Értéktelenül?)

“Amikor először megláttam a pályázati felhívást, nagyon megörültem, mert mostanában a sci-fik, valamint a fantasy-k világa birizgálja a képzeletemet legjobban. Bár a novellapályázatokon ezekben a stílusokban még nem nagyon sikerült elismerést szereznem… de éppen ez volt benne a kihívás! Aztán átböngésztem a honlapot és tudatosult bennem, hogy külön kikötések is vannak a témát illetőleg. Elsőre nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel, de utána visszaemlékeztem az elmúlt időszakra, eszembe jutott minden, amin keresztül mentem.

Igaz, most tanuló vagyok, de volt majdnem egy év kihagyásom, ami során próbáltam munkát találni az alapdiplomámmal − reménytelenül −, illetve belegondoltam a családom helyzetébe, ahol már jelmondattá vált, hogy „A pénz nem boldogít, viszont a hiánya tönkretesz.” Nem vagyunk telhetetlenek, igazából minden napért újra és újra megküzdöttünk. Édesapám egyesülete nem akart beindulni, édesanyám tartotta el a családot, én pedig alkalmi munkákat találtam csak, mivel semmiféle tapasztalatot nem szerezhettem eddig a szakmámban. Szóval megvolt bennem a vágy egy olyan világ iránt, ahol nem létezik a pénz fogalma. Aztán leültem a gép elé, de csak a tanulmányaim során szerzett filozófiai és pszichológiai bölcsességek keringtek a fejemben. Nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy semmi épkézláb sztori nem fog kialakulni a szövegkezdeményből, majd az utolsó előtti nap megjött a szikra. Még a beadási határidő előtti utolsó pár órában is az íráson ügyködtem, három embert is megkértem, hogy olvassa át a kéziratot − nagyon hálás vagyok nekik, hogy az éjszaka közepén is szakítottak rám időt − és végül megszületett a mű. Meglepetésemre meg is lett az eredménye, nagyon örülök, hogy bekerültem az első tízbe!”

opnhu_logo_mikro1

Gondolatok – Patrik Hlamizár

toll_karkoto_miniKíváncsiak voltunk, hogy a szerzők, milyen gondolatokkal indultak neki a pályaművek megírásának egy pénz nélküli világról. A pályázókat kérdeztük erről.

Patrik Hlamizár (Hógolyó terv)

“Hogyan készült…
Némi tanakodás után a pénz nélküli világról, azt az alternatívát választottam, hogy erre az útra hogyan lehetne rálépni, békésen, mindenki legnagyobb megelégedésére. Úgy, hogy kezdetben az adó is rendesen be legyen fizetve, még ha csak a minimálbér után is. A változás később érinthetné a teljes jövedelmet, és egyéb társadalmi berendezkedést is, de ez a verzió egy sokkal terjedelmesebb munkát igényelt volna. Amint megvolt az alap váz, amit egy füzetbe jegyeztem le először, elkezdtem gépelni. Sok gondolat menet közbe jön, mikor gépelek, csak úgy a semmiből, ha jónak találom, máris a történet részévé válik. A novella alapgondolata az, hogy nem a lakosság megsarcolása által lehet a társadalom egészének jólétét biztosítani, hanem ellenkezőleg, magas jövedelemhez kell a polgárokat juttatni, akár „lehetőség” formájában, s akkor elindul egy önmagát gerjesztő folyamat, mindenki jobban jár, s elkezdődik egy felfelé ívelő, hosszú távú fellendülés. A „lehetőség” mint majdhogynem cserekereskedelem bevezetése egyben korlátokat is állít, gátakat szab a feleslegesen felhalmozott anyagiaknak az egyes egyének számára. Reményeim szerint belátják, hogy vannak határok, melyen túl, már értelmetlen a felhalmozás, ezt hívatott biztosítani az új csereeszköz, a tehetősek egészséges korlátok közé szorítását, a kisebb jövedelműek javára, és az egész társadalom megváltoztatását tűzve ki célul. Erre az útra lépés első apró momentumáról szól írásom. A többi majd kialakul, akár az apró hógolyó is képes hatalmas lavinát létrehozni, és itt csak az elmaradott beidegződéseket, vagyis csak a pénz egyeduralmát söpörné el a fergeteg. Ami idejétmúlt, nem kell sajnálni, talán így, talán máshogy, ez a nem túl távoli jövőben meg is fog valósulni.
Nagyjából ennyi jut eszembe a „Hógolyó terv” című novellám írásáról, és mi járt közben a fejemben.” 

opnhu_logo_mikro1

 

Gondolatok – Hegedüs András,Virág József,Liszkai Attila

nyugi

Kíváncsiak voltunk, hogy a szerzők, milyen gondolatokkal indultak neki a pályaművek megírásának. A pályázókat kérdeztük erről.

 

Hegedüs András (1.hely):

Amikor hetekkel ezelőtt találkoztam az OpenHu által kiírt novellapályázattal, rögtön felkeltette érdeklődésemet a téma, de azonnal láttam azt is, hogy ez egy igen bonyolult és nehéz kérdéskör. Pénz nélküli társadalom? Létezhet ilyen? És, ha igen, milyen körülmények között, milyen feltételekkel? 

Első gondolatom az volt, hogy pénz nélkül csak egy nagyon primitív vagy egy nagyon fejlett világ lehet képes fenntartani önmagát, amennyiben nem számolunk a termeszekéhez hasonló rovarállamokkal, melyekben mindenki automatikusan teszi a „kasztja” által rárótt feladatát, önálló személyiség nélkül. De a kollektíva nem hiszem, hogy emberi alternatíva lehetne…

A primitív társadalmat a szó legkevésbé pejoratív értelmében képzeltem el. Ebben az emberek harmóniában élnek önmagukkal, egymással, és az őket körülvevő természettel. Leginkább gyűjtögetésből, vadászatból, halászatból tartják fenn magukat, eszközeiket maguk készítik stb., tehát egy idillikus, természeti népet tételeztem fel. Egy ilyen közösség képes lehet pénz nélkül is fennmaradni, hiszen nincs rá szüksége, nélküle is nagyon jól megvannak. Mivel ilyen népcsoportok, ha elvétve is, de léteznek (pl. a busmanok), úgy éreztem, nem ebben az irányban kell elindulnom – aki irántuk érdeklődik, számtalan néprajzi leírásban olvashat róluk.

A fejlett társadalmat viszont inkább a szó technikai értelmében képzeltem el, ahol a pénzre azért nincs szükség, mivel mind az élelmiszer, mind az egyéb földi javak már mindenki számára elérhetőek, a legkisebb megerőltetés nélkül. És hosszú ideig itt meg is rekedtem, az ötlethez nem sikerült világot kreálnom…

Aztán, nem sokkal a leadási határidő előtt hirtelen bevillant a Torony! Egy zárt, kisvárosnyi közösség, ahol mindenki képességei alapján kapja a feladatokat, jut hozzá az erőforrásokhoz, élvezeti cikkekhez stb. Az „egyenletbe” beletettem a véletlent is, hogy ne alakulhasson ki arisztokrácia, akik idővel magukhoz ragadják a hatalmat…

Legalábbis elméletileg! Gyakorlatilag azonban az emberi természet bizonyos vonásai véleményem szerint nem változnak meg csak úgy, és a kapzsiság, a nepotizmus ugyanúgy velünk fognak maradni a jövőben is, mint az önzetlenség vagy a hűség. És itt már megvolt a történet is, csak meg kellett írnom…

 

 Virág József (2.hely):

 

“Nagyszerű és elismerésre méltó az a törekvés, amikor valaki felvállal egy olyan ügyet, mint például az OpenHu pályázat! Lehetőség ez azoknak, akik világokat teremtenek a képzeletükkel és azoknak is, akik utazóként bejárják azokat. A pénz nélküli világ ideája visszatérő motívum az ember képzeletében. Persze használható recepttel a realitásokat figyelembe véve nehéz lenne szolgálni ebben a kérdésben.  Azt viszont könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az értelem találhat olyan utat is a fejlődése során, amelyen haladva egy egészen más civilizációt hoz létre, mint amiben élünk. 

Szomorú tény viszont, hogy maga a pénznélküli lét egyáltalán nem utópia sokak számára, hanem kőkemény realitás. Másrészről vannak még mindig olyan népcsoportok a földön, akik a technikai civilizációtól elzártan élve remekül működnek bankok és eköré csoportosuló érdekszervezetek nélkül is. 

Amikor a pályázat irányadó témájáról olvastam egyből az alternatív valóságok hipotézise merült fel bennem. Ez a terület úgyszólván végtelen lehetőségeket rejt magában bármely téma kibontásában. Úgy gondolom, a technika önmagában véve se nem jó, se nem rossz, csupán egy eszköztár, amelyet azért gyarapítunk és fejlesztünk, hogy segítsen bennünket. Baj akkor van, amikor már nem mi használjuk az eszközt, hanem az kezd el uralni minket, és ezen a ponton válunk sebezhetővé, manipulálhatóvá.

Köszönet illeti a pályázat szellemi atyját, és akik részt vettek ennek megvalósításában! Nem kis feladat lehetett a beérkezett pályázatok elolvasása és az anyag feldolgozása.  Szívből gratulálok Horváth Gábornak és az ötlet többi kivitelezőjének, valamint azoknak az írni és gondolkodni szerető társamnak, akik ezt a pályázatot alkotó munkáikkal élővé tették!  ”

 

Liszkai Attila (3.hely):

 

“Sci-fi, pénz nélküli társadalom. Tetszett az ötlet és az egész pályázat kezdeményezése, így elkezdtem gondolkodni rajta. A történet valahogy elég gyorsan megvolt, így nem erről szeretnék most beszélni, hanem inkább az írás folyamatáról. 

Írás közben, ahogy haladtam előre, a történet számomra másodlagossá vált, inkább magát a világot akartam megformálni. Egy utópisztikus társadalmat akartam bemutatni egyetlen ember szemszögéből. A világ, amit mi ismerünk, a történet idejére már nem létezik. A novellában csak egyetlen városról tudunk, arról nincs információnk, hogy a Föld többi részén mi a helyzet. 

Misztikus, mérgező köd szab új szabályokat a lent élőknek. A túlélésért emberségüket kell adniuk. A pénz fogalma értelmezhetetlen lent, az emberek visszacsúsztak a cserekereskedelem szintjére. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is élhetnek, mit csinálnak, miben hihetnek? Ezekre a kérdésekre próbáltam választ adni a novellámban.

A fenti világ teljesen ismeretlen, alig tudunk meg valamit, pedig az első elképzelésemben Zog a történet végén feljut a felhőkarcolók egyikébe. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ilyen hosszú, leíró részekkel nem lesz elég a tíz oldal, ami a pályázat terjedelmi határa. Ezen rágódtam egy darabig, aztán új véget szabtam a történetnek, így csak egy napot mutat be az ottani életből, és a fenti világ erkölcsét Anin testesíti meg, persze csak részben, mivel azt, hogy mi van legfelül, még ő se tudja.

Miután megírtam a novellát, még átszerkesztettem elég sokszor: szerettem volna egy keretbe foglalni a történetet, hogy önmagában is megállja a helyét. Sok információ olyan dolgokra utalt, amik később nyertek volna értelmet a történetben, így azokat kellett kihúzgálnom vagy átalakítanom. A végén már úgy voltam vele, hogy ez így nekem megfelel, de találtam egy hibát: Ez a Zog túl intelligens, összetett mondatokban beszél, ráadásul elég választékosan. Szegénynek alaposan megkurtítottam mondatait, és a szókészletét, míg elértem, hogy csak kicsit legyen értelmesebb a többieknél.

Tervezem a novella továbbírását, mert igazán élveztem felépíteni a világát.”

 

opnhu_logo_mikro1